Régészeti leletek bizonyítéka szerint már az őskorban is lakott terület volt. A mai Dörgicse több kisebb településből állt. A török támadást követően elnéptelenedett a falu. A XVIII. századtól jelentek meg az új telepesek, akik a szőlőtermelés kultúráját hozták magukkal. A XX. században ismét a kihalás fenyegette a falut.

Az alsódörgicsei ásatásoknál talált nőt ábrázoló agyagszobrocska utal arra, hogy itt már az őskor embere is élt, de magtalálhatók a kelták nyomai is. A falu neve tisztázatlan eredetű, elképzelhető, hogy eredetileg egy halfajtát jelentett, ami azt mutatja, hogy ősfoglalkozásaik között ott kellett lennie a halászatnak. Erről egyébként a XVI. századból is van adat. (Mivel hal a közelben csak a Balatonban volt, ezért valószínű, hogy a parti Akal-Dörgicséről kapta a többi falu is a nevét, a feltehetően azonos birtokostól.) A híres dörgicsei borok a rómaiak számára is ismertek voltak. Egy itt talált sírépítményen megfigyelhető egy szatír alakja, aki borral teli ivószarvat tart a kezében.

A völgyben három Dörgicse alakult ki a történelem folyamán: Alsó-, Felső- és Kisdörgicse.
Alsó-Dörgicsét egyházáról Boldogasszonydörgicsének is nevezték.
Felső-Dörgicse 1312-ben Feldergechey néven szerepel, de a XV. században már szintén az egyháza nevét viseli: Zenthpeterdergeche (Szentpéterdörgicse).
A mai Kisdörgicse a XVIII. században jött létre mai helyén. Elődje (1333-ban Fired-Dörgicse, a XV. században Kisfalud-Dörgicse) a török időkben elpusztult, csak hajdani templomának romjai maradtak fenn.

A három községet 1950-ben egyesítették, de a falu szerkezete máig megtartotta a különállását. Szőlőhegyei már a középkorban ismertek voltak, a szőlőművelés és feldolgozás ma is az egyik meghatározó gazdálkodási forma.

A településen mára több építmény (templom és lakóház) is műemlék. Fő nevezetessége az alsódörgicsei részen lévő XIII. századi, román stílusban épült Boldogasszony templomrom. Az épület már messziről magasodik, hiszen a templom a Balaton-felvidék legnagyobb romépülete. Az 1251-ben épült templomot egészen 1738-ig használták.

A felsődörgicsei templomrom az evangélikus templom mellett található. Ez a legrégibb templom: 1082-ben már oklevélben említették. A tatárjárás során elpusztult, azonban utána újjáépítették és megnagyobbították.

A kisdörgicsei templomrom a falutól távolabb, egy legelő közepén magányosan áll. A XIII. században épült templomot Szent Miklós tiszteletére emelték. A templom fala bazaltkőből van és a román stílus jegyeit hordozza magán. Ma már csak a templom déli fala és a nyugati oromfal egy része maradt meg.